Alzheimer: neurodegeneratív betegség, ami a megismerési (kognitív) funkciók beszűkülésével, magatartásváltozással, elbutulással (demencia), majd gyors biológiai leépüléssel jár. Előfordulása az életkor előrehaladtával növekszik, és mivel nő a várható élettartam, egyre többen szenvednek a betegségben (2010-ben 35 millió demens, aminek 70 százaléka Alzheimeres). Okai ismeretlenek, de a genetikai hajlamnak jelentős szerepe van, illetve vannak olyan génváltozatok, amelyekről ismert, hogy fokozhatják a betegség kialalkulásának valószínűségét. Nem gyógyítható, nem kezelhető.
Autizmus spektrumzavar: A spektrum szó arra utal, hogy az autizmusnak sokféle megjelenési formája van. A betegség okait nem ismerik (genetikai tényezők fontosnak tűnnek), gyógyíthatatlan, de kezelhető. Tünetei: késés figyelhető meg a szociális interakciókban, a kommunikációs nyelvben, a szimbolikus és imaginatív játékban. Az autizmus tehát egy spektrum, van súlyosabb és enyhébb változata (Asperger-szindróma), illetve általában más rendellenességgel párosul (pl. értelmi fogyatékosság).
- Asperger- szindróma: képes szavakkal kommunikálni, de a kommunikáció kísérőjelenségeinek (arckifejezés, testbeszéd, hanghordozás) értelmezése nehezen megy, a szemkontaktust nehezen viselik. A normális ütemű nyelvi fejlődés és átlagos, vagy magas intelligenciaszint miatt nehéz diagnosztizálni.
Bipoláris zavar: rendkívül szélsőséges hangulatingadozás jellemző, ami akár hónapokig is eltarthat. Mivel a fiataloknál ezt gyakran összekeverik a pubertással járó hangulatingadozással, általában későn (25-40 éves kor között) diagnosztizálják. Megfelelően beállított gyógyszeres kezelés mellett a betegek teljes életet élhetnek.
Depresszió: legalább több mint két hétig, de akár hetekig, hónapokig vagy évekig tartó kedvtelenség, örömképtelenség, öngyűlölet, gyengült koncentrációképesség. Gyakran jár testi tünetekkel is: fogyás, hízás, alvászavar (aluszékonység, álmatlanság). Az egyik legrégebb óta ismert pszichés betegség (az ókori görögök melankóliának nevezték, és a 19. század óta kezelik betegségként). Kezelni lehet pszichoterápiával, súlyosabb esetekben gyógyszeres kezeléssel.
Diszkrimináció: Hátrányos megkülönböztetés. Társadalmi értelemben valamely kisebbség ellen hozott kirekesztő intézkedés. A jog ismeri a pozitív diszkrimináció fogalmát is, ami a hátrányos helyzet kompenzálását segíti elő.
Esélyegyenlőség: mindazon jogi és nem jogi eszközöket jelenti, amelyek azt a célt szolgálják, hogy mindenki egyenlő eséllyel érvényesüljön az élet legkülönbözőbb területein – oktatás, egészségügy, munkaerő piac stb.
Fóbia: indokolatlan, nem racionális viszolygás vagy ösztönös félelem meghatározott tárgyaktól, helyzetektől, személyektől, aminek igazolhatatlan voltát a szenvedő is felismeri, de szabadulni nem tud tőle. Sok típusa van, a legismertebbek: agorafóbia (nyílt tértől való félelem), akrofóbia (tériszony), arachnofóbia (pókoktól való félelem, stb...
Hátrány: Módosult, csökkent képessége az ember bizonyos tevékenységeinek
Hypochondria:
Idegrendszeri betegségek:
Kényszerbetegségek:
Neurodegeneratív betegség:
Neurológia:
Paranoia:
Pszichiátria: elmegyógyászat - orvostudományi ág, amely a magasabb idegműködéseken alapuló lelki jelenségek élet- és kortanával, betegségük keletkezésével, megelőzésével és gyógyításával foglalkozó tudomány.
Pszichológia: a lelki folyamatokkal, tevékenységekkel és állapotokkal, azaz lelki jelenségekkel, a viselkedéssel és a mentális folyamatokkal foglalkozó tudomány.
Részképességzavarok:
Személyiségzavarok:
Sztereotípia: Egy adott csoport tagjaira (pl. melegek, romák, betegek, amerikaiak stb.) vonatkozó általánosítás. A negatív sztereotípia az előítélet.
Trauma:
Zaklatás: Az olyan emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb természetű magatartás minősül zaklatásnak, amely a sértett valamely személyes tulajdonságával függ össze és célja vagy hatása a sértettel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása. Röviden úgy fogalmazhatunk, hogy a zaklatás a sértett emberi méltósága elleni támadást valósít meg. Ez történhet a sértett személyes tulajdonságának kifigurázásával, gúnyolódással, súlyosan sértő megjegyzések tételével, de természetesen fizikai érintkezéssel is (pl. pofon, simogatás, fenék megérintése). A törvény kifejezetten utal a szexuális zaklatásra, mint a zaklatás legismertebb (ám korántsem kizárólagos) formájára. Fontos megjegyezni, hogy a zaklatás kivizsgálása mindig a körülmények, így például az elhangzott kijelentések, a munkahelyi környezet és a sértett munkahelyi kapcsolatainak rendkívül körültekintő vizsgálatát követeli meg, minthogy az eljárás kezdetén jellemzően csak a sértett szubjektív benyomásai ismertek a vizsgálódó hatóság előtt.
